Hardver-Rendszer-UI

Bár a plasztik alatti hardver nem mondható felső kategóriásnak, a közepes árfekvésű telefonok piacán simán megállja a helyét. A gép lelke egy Qualcomm MSM8255T lapka, amely nagyjából egy megnövelt órajelű processzorral szerelt MSM8255-nek felel meg. A chipset már több esetben bizonyított, ez a SoC duruzsol többek között a HTC TITAN, Samsung Galaxy W és a Sony Ericsson Xperia arc S készülékekben is. A45 nanométeres csíkszélességű lapka egy tartalmaz egy ARMv7 architektúrájú, 1,4 GHz órajelű Scorpion processzort és egy Adreno 205 grafikus gyorsítót, melyek mellett 512 MB LP-DDR2 RAM és 2 GB belső tárhely található; utóbbiból 1 GB szabadon felhasználható. A telefon sebessége nagyjából kielégítő, általában folyamatos a működés, a komolyabb weboldalak lapozása és a menü görgetése is mentes az akadásoktól. A főképernyő forgatása viszont be tud szaggatni, ha az ember telezsúfolja minialkalmazásokkal; maximum 4-5 oldal használata esetén viszont itt is minden rendben van.

A telefonon a Google által karbantartott Android rendszer 2.3.5-ös, Gingerbread néven is ismert variánsa fut, amely már nem a legújabb variáns, hiszen tavaly év vége óta a 4.0-s verziószámmal rendelkező Ice Cream Sandwich is elérhető. A hazai képviselettől kapott információk alapján utóbbi is megérkezik majd a telefonra, ennek pontos dátuma azonban még nem ismert, valamikor június táján számíthatunk az update pakk érkezésére. Az Alcatel mérnökei leselejtezték a gyári felhasználói felületet, melynek helyét egy SPB Shell 3D néven is ismert implementáció vette át. A gyártó által licencelt felhasználói felület három dimenzióban pompázik, a forgatható hengerré avanzsált készenléti képernyő a leginkább talán a HTC-féle Sense 3.5-ös verziójára hasonlít.

Az egyes oldalakat nagy mértékben testre lehet szabni, az egyedi név mellett parancsikonokat és minialkalmazásokat szúrhatunk rájuk, melyekből rengeteg extrát is kapunk a gyári kínálat mellé. A többségüket át is méretezhetjük, az eltérő dimenziók pedig megváltozott funkcionalitást rejtenek. Ha nincs kedvünk az oldalak testreszabásával szöszmötölni, akár előre definiált tematikus lapokat is kitűzhetünk; ezeket a görgethető felső sávban találjuk. Külön figyelmesség, hogy a telefon saját életet él, ha nem piszkáljuk: a készenléti képernyő elkezd pörögni, az egyes minialkalmazások pedig különféle animációkkal dobják fel a csendéletet. A választott oldalt megérintve eltűnik a henger, a megjelenítés pedig kétdimenziós lesz; az egyes widgeteket és parancsikonokat így tudjuk érdemben kezelni.

A készenléti képernyőt érintő ráncfelvarrás mellett több helyen is belenyúltak a rendszerbe, elsősorban a grafikákat és felületeket érintve. Az alkalmazásokat egy függőlegesen görgethető menü rejti, a programok pedig egy egyedi ikonkészletet is kaptak, így a gyakorlott androidosoknak is eltelik egy időbe, mire ráéreznek a rendszerre. Érdekesség, hogy ha az adott programot kitűzzük a főképernyőre, az ikon jobb felső sarkára egy kis házikó kerül; ennek nem sok gyakorlati hasznát láttuk. A kijelző tetejéről lehúzható állapotsávot is megvariálták: a tetején egy oldalra görgethető gombsor kapott helyet, amely a gyakran használt beállítások kezelésére használható.